Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Tábortűz

 

 Tábortűz

 

 

 

Eltévedtem e nagyvilágban,

Nem tudom, merre megyek,

Mégis csak egy helyben állok.

 

Itt állok: lábam alatt finom homok,

Szemem előtt hullámzó tenger,

Fejem felett csendesség terem.

 

Tűzet rakom, egyedül,

Naplemente kezdődik,

S lépteket hallok, kik ezek?

 

Ismerős arcok,

Egy, kettő, három…

S hirtelen sokan ülünk a tűz körül.

 

A láng egyre nagyobb, egyre forróbb,

S egyre jobban dobogtatja szívünket.

A szívünket.

 

Minél többen leszünk,

Annál nagyobb a láng.

Majd lecsukom szeme, újra egyedül vagyok.

 

Fülembe nem szól senki,

Már a tenger is csendes,

Ám egy roppanás, szemem kinyitom.

 

A tábortűz csendesen pattog,

A láng néha - néha fellobban,

S egy valaki van itt,

Én és ő.

 

Miért van még itt?

Miért segít?

A lángot egyedül is táplálhatom,

Éghet hatalmas vágytól,

De a legjobb az,

Ha én és ő őrizzük e lángot……