Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Lányaimnak

 

 Lányaimnak

 

 

 

Rám néz, s én is nézem.

Nézem, hogy hogyan lesz ő is olyan, mint én,

Mint egy idősebb emberi lény.

 

Mosolygok, mert olyan vicces.

Vicces, hiszen én is voltam gyerek,

Én is ilyen lehettem.

Ilyen?

 

Rám néz ostobán, mit akarsz?

Csak fölnevelni, hagyod?

Fölnevelni, hogy majd Te is nézd,

Mosolyogj, ha eljön az ideje.