Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Gondolat

 

 Gondolat

 

 

 

Egy gondolat van, mi mindig visszatér, nem tudom kiűzni fejemből,

de eszembe jut, nem is akarom kiűzni.

Álmomban visszatér egy arc, egy szempár,

s agyam tovább képzeli a képet,

folytatást csinál, és gondolatomban ez a kép van:

Kék szemek néznek rám,

szemembe néz mélyen, mélyen a gyönyörű szemekkel,

megérinti arcom, kezével arcom simogatja,

nem szólok, nem bánom,

mintha szívem simogatná...

Közelebb húz magához, megölelne,

de félek, nem látom tovább ha becsukom szemem,

érzem ahogy átkarol, erősen, szorosan magához ölel,

mintha ez lenne az utolsó, de ez az első.

Mélyen magamba szívom illatát, oh,

egy pillanat csupán, de mintha örökké tartana,

átkarolja kezeim nyakát, s szemébe nézek,

ó, igen, újra, újra láthatom.

Nem szól egyikünk se,

nem is kell ide szó, elég a két szív dobbanásának dallama,

Hevesebben szól az már,

oly jó lenne megcsókolni,

áh, de nem merem.

Elolvadok már attól is, ahogy szemembe néz,

és mosolya mosolyra fakaszt engem,

boldogság ez, igen, még egy kicsit tovább tartson ez.