Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Az én kisfám

 Az én kisfám

 

 

Előttem áll oly délcegen,

Oly nagy tekintéllyel,

Mintha tudná, hálás leszek néki.

Még most oly pöttöm, de már most tudja

Egyszer majd róla eszem az élet gyümölcsét.

Némely levele már beteges,

Mint mikor babák sírnak,

Ő is így sír nékem, de meggyógyítom,

Óvom, s ápolom.

Mögötte a nagy kék ég,

Bárányfelhőkkel díszítve,

Nem bánt a szél sem,

Csak nőjél még nagyobbra.

Kicsi délceg fa ne szomorkodj,

Nagyobb leszel, lesz majd madárkád,

Ki fészkét rád építi

S minden reggel ékes dallamával ébreszt majd.

Mikor még nagyobb leszel,

Kisdedek szaladgálnak körülötted,

Kik énekelve kérlelnek majd,

Nőjél még nagyobbra.

Tovább élsz, remélem, s hírül viszed majd,

Én voltam ki ültetett egy csendes

Tavaszi napon.